Bemutató 

2012.09.30. 
Olasz Intézet, Budapest (H). Rivka Golani, Bársony Péter - vla., MR Szimfonikusok, vez.: Vajda Gergely 

Hangszerelés

deux altos seuls et orchestre (2(anche fl. picc.)-2-2-2, 2-2-2-0, 2 perc., 2 vla. sole, archi)

Ajánlás: á Rivka et Péter
Megrendelő: Bársony Péter és Rivka Golani

A két brácsára és zenekarra komponált darabot Rivka Golani és Bársony Péter felkérésére írtam, a darab ajánlása is nekik szól. A két szólista kérése volt, hogy a darabnak legyen egy olyan, a teljes kompozícióból kivehető része, amelyet külön, duóban is meg tudnak szólaltatni más koncerteken. E kérés sugallta a darab alapötletét, vagyis, hogy kettős (értsd: kétszemélyes) kadenciával kezdődjék. A két brácsás egyike azonban nem a színpadon, hanem a termen kívülről, míg a másik szólista a színpad legszélén játszik, ezáltal olyan párbeszéd jön létre közöttük, mely még ha találkozik is zenei anyagában, a távolság miatt nem tud összekapcsolódni. A két szólista fizikai távolságát és a zenei azonosságra való – ebben a tételben többnyire sikertelen – törekvését a mű többi tétele oldja meg. A kadenciát követő tételt ugyanis mindketten a színpadon, bár egymástól még mindig távol szólaltatják meg. A darab 3. tételében közelebb lépnek egymáshoz, míg a záró 4. tételt már a karmester mellett, egymáshoz közel állva játsszák. A zenekar térbeli elhelyezését, hangzását is a kettősség jellemzi – a színpadon két részre osztva, sztereó hangzással játszik –, miközben a szólisták ezt a tételről tételre történő közeledésükkel módosítják. A két zenekar és a szólisták mindegyik tételben különböző módon viszonyulnak egymáshoz: kiegészítik egymást, válaszolgatnak vagy azonos anyaggal szólalnak meg a kettéosztott térben. A darab címében szereplő kettős kadencia (Double Cadence) az 1. tételre, valamint az ettől eltérő hangzással, zenei anyaggal megszólaló, de szintén virtuóz, kadenciaszerű játszanivalóval működő második tételre utal. A Doubles, azaz a megkettőző tételek pedig párként viszonyulnak az első két tételhez. A 3. tétel az 1. double-ja, megkettőződése, a 4. pedig a 2. tételé. A darab harmonikus, motivikus rétegeinek egymásba keresztezése további kapcsolatokat épít a többi tétellel is.
(Horváth Balázs)