Bemutató

2001.07.17. 25. Centre Acanthes Festival, Villeneuve-lez-Avignon (F). Tóth Balázs - vla., Ács Péter - cb., UMZE kamaraegyüttes, vez.: Horváth Balázs 

Hangszerelés

 kierősített brácsa, kierősített nagybőgő, ensemble (fl., ob., cl., tr., fg., a. sax. (anche t. sax.), acc./synth., pf., 2 perc.)

Kotta: EMB Z. 14 302

A MAGNETS sorozat ensemble-darabok csoportja, melyeket egymástól függetlenül lehet előadni. Az eddig megírt darabok mindegyik valamilyen módon a zenei teret akusztikus hangszerekkel próbálja feltérképezni, különböző formációkban elhelyezve a zenészeket.

Az egyik fő ötletem a darabhoz az erősített vonós hangszerek használata volt. A vonós hangszerek olyan gazdagok a harmonikus struktúrákban és hangszínekben, és emellett nagyon sokféle zajt képesek produkálni. Üveghangokat persze már évszázadok óta használják, és zajok természetesen fakadnak ki a vonó használatából, a pizzicatoból, a col legno technikából stb. Darabomban mindkét szólóhangszer jellemzően ilyen hangokat produkál, és szerettem volna, ha ezek a finom jelenségek jól érzékelhetők. A legegyszerűbb módszer a hangszerek hangjának felerősítése volt. A darab hangmagassági szerkezete három egyenlő skálán alapul. Alapjuk a nagybőgő három üres húrja: A, D és G. A hangmagasságrendszer legmagasabb hangja az asz''', a brácsa nagyon magas felharmonikusa, amely az asz'-ra lehangolt A húron szólal meg. A hangszerek közül hat (fuvola, oboa, klarinét, trombita, fagott és szaxofon) az együttes közepén található. Általában egy időben játszanak, és megosztják a háromrészes hangmagasság-rendszert néha háromszor kettes (3*2), néha kétszer hármas (2*3) kombinációban. Az együttes többi része (zongora, harmonika vagy szintetizátor és a két ütőhangszeres) a hat központi hangszer köré helyezkedik el. Vagy a fúvósokat, vagy a két szólóhangszert kísérik, és részükről mind a zaj, mind harmonikus hangok egyaránt szerepelnek. A két szólista és felerősített hangszereik az együttes külső oldalain helyezkednek el. Az ellentétes hangszínek (zajszerűek és harmonikusok) és az ellentétes hangszercsoportok (a vonós szólisták és a fúvósok csapata) felváltva jelennek meg a darab során. Néhány rövidebb incidenstől eltekintve az egyetlen igazi találkozásuk némi hosszúságban csak a darab befejező szakaszában következik be. (Horváth Balázs)